1.rész: Partners in Crime

Partners in Crime (Tettestársak)

Donna és a Doktor már az első képkockákon megjelenik, mindketten az Adipose Industries épülete felé igyekeznek. Donna a bejárat felől közelíti meg őket, a Doktor a jó öreg szónikus csavarhúzót használja, hogy a vészkijáraton keresztül jusson be. Mindketten az Egészségbiztonság küldötteként jutnak be. Donna egy konferencia teremben ül a többi meghívottal, akik végighallgatják Miss Foster bemutatóját a cég hihetetlenül hatékony fogyasztószeréről. A Doktor a vetítőszobából nézi a történéseket. Egy riporter Miss Fostert az eredményeikről faggatja, rajta azonban látszik, hogy elege van a kíváncsi újságíróból, és a találkozó hamarosan véget ér. A Doktor és Donna is bejut a céghez és különböző alkalmazottakat faggatnak a cég vásárlóiról. Mindketten kapnak egy-egy listát, de még ekkor sem találkoznak, pedig elég necces. Sőt, a Doktor nemcsak listát kap, hanem a bájos női alkalmazott a telefonszámát is megosztja vele (már megint a nők!)

Donna Stacey Campbell házához megy, míg a Doktor egy Roger Davey nevű férfit látogat meg. Mindketten az Adipose vásárlói. Roger elmondja a Doktornak, hogy a riasztója az egyedüli problémája, a gyógyszerrel semmi baja sincs. A riasztó viszont minden hajnalban 1.30-kor bekapcsol. A Doktor a biztonság kedvéért megvizsgálja a macskabejárót, tudjuk, hogy az ilyesmiben nagyon jó. Stacey eközben a fürdőszobába megy, Donna vár rá, közben a cégtől elhozott kis aranykapszulát csavargatja, de különös hangokat hall fentről. Minden egyes csavarásnál egy kis dagi szörnyike pattan ki Stacey testéből. Eközben Miss Foster érzékeli, hogy a pici zsírgombócok kitörtek, és embereket küld a szökevényekért.  Stacey nagyon megrémül a testében támadt fura mozgástól és a szörnyike látványától, segítségért kiált, de már késő: a teste szétrobban és minden porcikájából apró szörnyikék lesznek.

Donna betör a fürdőszobába és az egyik pici Adipose még visszainteget neki az ablakból. A Doktor is érzékeli az idegenek mozgását, és Roger-t hátrahagyva (aki amúgy nem is dagadt, sőt, kifejezetten gizda, ja, és ő nem fontban számolta, hogy mennyit fogyott, hanem 17 kilót mondott!!) nekiindul az Adipose vadászatnak.

De Donna és ő is hiába keresik az idegen lényeket, meg Donna Stacey-t (nem hiszi el,hogy csak úgy eltűnt), nem bukkannak a nyomukra.

Miss Foster eközben megnézi a cég kameráit, hogy felfedezze, hol lehet a tolvaj, aki elvitte az arany kapszuláját. Fel is fedez valakit, sejtéseink szerint Donnát.

Donna eközben még mindig értetlenül áll a dolgok előtt és megérkezik Stacey taxija, amit Donna lemond (szerintem ez a taxi túl sokat szerepelt ahhoz, hogy csak úgy rápazaroljanak egy egész jelenetet, és később ne legyen valami szerepe! Vagy nem. )

Donna hazatér, és otthon találja az anyukáját, aki csodálatosan megértő anya: piciny lányát hosszas monológ keretében osztja ki. Szeretem Jackie Tylert, ezek után meg végképp. Donna letörten felmegy a nagyapjához a hegyre, aki éppen a csillagokat kémleli. Wilfred Mott-ot ismerhetjük a Voyage of the Damned-ből, ő volt az újságárus, akitől a Doktor a kihalt londoni utcákról érdeklődött. Donna és nagypapája érzelmes párbeszédbe kezdenek, aminek az a lényege, hogy Donna elszúrta, amikor elutasította a Doktort, és végül erőre kapva megígéri a nagyapjának, hogy megtalálja a férfit és a második esélyt nem szalasztja el.

A Doktor eközben elmerülve magyaráz az Adipose-okról, mikor rájön, hogy max a TARDIS  falán ülő legyek hallgatják, mert bizony magányos, mint az ujjam. Nagyon szomorúan néz. Imádom, ahogy David Tennant szomorúan néz, azt is annyira tudja.

A következő nap Donna elviszi az anyukája elől a kocsit, ugyanis az Adipose céghez igyekszik, nem akarja feladni a nyomozást. Donna egész nap benn marad és a vécében rejtőzik el. A Doktor is rejtőzködő állást foglal el. Miss Foster este megjelenik a női klóban és közli a látszólag üres mellékhelyiséggel, hogy tudja, hogy ott van és el fogja kapni. Jöjjön ki. Donna nem bolond, de rendesen be van rosálva, és mozdulni sem tud. Foster verőlegényei berugdossák az ajótkat és Donna már várja a véget, amikor egyszer csak a mellette lévő fülkében megtalálják Penny Carter-t, aki a kellemetlen kérdéseket anno feltette Miss Fosternek. Hát őt keresték, nem Donnát!!! Ezt a mázlit! Én is vörösre festem a hajam mostantól és a Sunshine kifejezést rendszeresen használom majd :D

Penny-t egy székhez kötözik és faggatják, de Penny sem egy ijedős csaj, még megkötött kézzel is keresztkérdésekkel bombázza Miss Fostert. Eközben Donna az ajtó kémlelőablakán keresztül figyeli a jelenetet, a Doktor pedig az ablakon keresztül bámul be, kívülről, egy ablakmosó liftből. Észreveszik egymást, és miközben a kihallgatás folyik, a két barát a viszontlátás örömében a filmtörténet egyik legszebb, legérthetőbb némafilmjét produkálják, különösen ami Donnát illeti. A nagy boldogság közepette azonban nézőközönségük akad: Miss Foster és a verőemberei észreveszik a különös párost és meg is kérdezik, hogy nem zavarnak-e esetleg. Donna sietősre fogja a dolgot, fel a tetőre, ahol a Doktor átalakított lift-járművével várja. Lefelé indulnak, bár Donnában felmerül a kérdés, hogy esetleg nem húzzák-e fel őket, ha a liftet használják, mire a Doktor megjegyzi, hogy az csak szónikus szerkezettel lenne lehetséges,  az meg nagyon valószínűtlen, hogy lenne még egy ezen a bolygónak nevezett porfészekben. Ámde…Miss Foster megvillantja szónikus kicsi tollát, innentől pedig tudjuk, nem lesz egyszerű dolguk kedvenceinknek. Valóban, fel is akarják őket húzni, aztán egy kis szónikus csata következik, aminek következtében elszakad a lift egyik felfüggesztése, Donna pedig lefelé lóg egy kis huzaldarabon. A Doktor bátran kiüt egy ablakot, lemegy egy irodával lejjebb (ahol spec az elképedt Penny ül még mindig a székhez kötve) és megmenti Donnát.

Miss Foster és a Doktor azért még összefut, és a Doktor utolsó ötlete az, hogy kipróbálja, mit tud két szónikus szerkezet, ha egymás ellen fordítják őket (sok Harry Pottert olvasott, garantálom). Hát, elviselhetetlen ultrahang vagy mi, és így nyernek egy kis időt, hogy el tudjanak menekülni. Miss Foster nem bajlódik az elkapásukkal, hanem úgy dönt, beindítja azt az indikátort, ami segít elindítani a pici kapszulákban elhelyezett Adipose-ok születési folyamatát (merthogy Miss Foster egy csillagközi bébiszittyó, akit a magzatok szülei bíztak meg, hogy találjon megfelelő helyet a kicsi kikeltésére). Ez éppen egymillió kicsit Adipose-t jelent. A Doktor eközben felfedezi a másodlagos indukátort, és időlegesen megszakítja a folyamatot az általa ellopott kapszulával. Közben jut idejük rá, hogy egy kis baráti csevejt is lenyomjanak, Donna kedvesen megjegyzi, hogy a Doktor idősebbnek néz ki, és megérdeklődi, hogy még mindig egyedül utazgat-e. A Doktor röviden utal Marthára, aki zseniális volt, de tönkretette a lány életét, szóval az köszönte, de nem kér többet belőle, Rose pedig még mindig el van veszve valahol a vadvilágban. Donna pedig elmondja, hogy sajnálja, amiért visszautasította a Doktor ajánlatát, és hogy ha megint megkérné, vele menne. És a Doktor kvázi megkéri (Donna rásegít) és akkor Donna nagyon boldog és igent mond.

Eközben Miss Foster újraindítja a folyamatot, és a Doktor kétségbe esik, hogy nem tudja megmenteni az embereket. Donna nézi egy darabig a nyavalygást, aztán ráripakodik a szokásos stílusában, hogy azt mondja, hogy mire van szüksége, erre a Doktor kinyögi, hogy hát egy másik kapszula kéne. Ez tiszta beszéd, Donna előrántja a sajátját, Doktoros vigyor, a világ meg van mentve J (többek között Donna anyukájának barátnője is, aki szintén kapszula-szedő és egy étteremben esik össze)

Miss Foster (Cofelia nővér, ezt közben megtudjuk) nem esik kétségbe, szerinte ennyi kis Adipose is elég lesz, és nem izgatja, hogy a Doktor hivatkozik a csillagközi szabályokra, miszerint ötös típusú bolygót (ezek vagyunk mi, gondolom) nem használunk kiköltésre. Ennek ellenére meg akarja menteni a nőt, mert tudja, hogy a szülőknek már nem lesz rájuk szüksége, de a nővér elbízta magát, és bizony lezuhan, mikor a vonósugarat kikapcsolják az űrhajón. Donna megkérdezi, hogy miért nem robbantják fel őket, mire a Doktor azt mondja, hogy ezek csak gyerekek (és tényleg nagyon cukik, ez van) és nem tehetnek róla, hogy honnan jönnek. Donna meglepve mondja, hogy Martha bizony jót tett a Dokinak. A Doktor némi fennhéjázással a hangjában közli, hogy Martha kedvelte őt, mire Donna Mad Marthának titulálja, de kedvesen. Az Adipose-ok meg szépen elhajóznak, és Donna nagypapája lemarad a bazi nagy űrhajóról, mert pont az ellenkező irányban kémleli az eget.

A Doktor kidobja a szónikus tollat (szerintem ez hiba volt, van egy olyan érzésem), Donna pedig a TARDIS-hoz húzza a Doktort; alig várja, hogy mehessen. Mivel a kocsija a TARDIS mellett parkol (amit Donna égi jelnek tekint), könnyen át tudja pakolni az öt bőröndjét, amit már korábban szépen bepakolt (a Doktor arca ezernyi érzelmet tükröz, kb ilyeneket, hogy ez nem normális, te jó ég, tényleg komolyan gondolja, úristen, de szeretek erre a bolygóra járni, itt mindenki dilis stb). A Doktor azért elég kétségbeesett arccal mondja Donnának, hogy neki csak haver kell (ami angolul úgy (is) hangzik, hogy mate, meg azt is jelenti, hogy párosodni), mire Donna félreérti, naná, és közli, hogy ő egy igazi földönkívüli mihaszna, de aztán fogja a Doktor adását, és rábólint, hogy naná, ő nem egy szerelmes típus. Erre mindketten felvidulnak, és Donna még elintéz annyit, hogy az anyja kocsijának a kulcsát egy kukába dobja, és felhívja a mamit, hogy ott keresse. A bámészkodók között odamegy egy szőke lányhoz, aki persze nem látunk, hogy elmondja neki, hogy ha az anyukája idejön, mondja neki, hogy az a kuka az ott a sarkon, ebből érteni fogja, és boldogan elhúz. A lány megfordul, és …ROSE TYLER AZ! Valószínűleg ő is a Doktort kereste a tömegben. Csalódottan elvonul a tömegtől és ELTŰNIK! A semmibe. Elolvad, mint a TARDIS. Durva.

Donna eközben az első útjául a nagypapa hegyét választja, ahol a nyitott ajtóból integetnek az öregnek, aki roppant boldog, mert felismeri a Doktort is, és tudja, Donna megtalálja élete kihívását.

Ez is szuper rész volt.